Sötét fény - II. rész

7.

Párizs

(Édith Piaf Essential című válogatását ajánlom, az autóban apád és Gregor bá’ végig azt hallgatták odafelé – Cheirón12.32)

A Le Bristolban foglaltak szállást. Gregor vezetett végig. Münchenben megaludtak, de korán nekiindultak, hogy késő délutánra Párizsba érjenek. Kálmán jobban elfáradt, pedig csak bambult végig az úton. Nem is volt már energiájuk, hogy éttermet keressenek, a szállodában vacsoráztak. Másnap a Salon du Livre de Paris-on Kálmán két albumát is bemutatták. A Paris Expo Porte de Versailles-be taxival mentek, a kiadó nem küldött értük autót. Kálmán felhúzta magát ezen, de Gregor legyintett:

– Mit csodálkozol, vérbeli gyarmattartók, kész csoda, hogy külön standot kaptak munkáid. –

A hatalmas tömeg letaglózó volt. Mire Kálmán elmaradhatatlan bőrdzsekijében elfoglalta a dedikáló asztal mögött a helyét legalább hétszázan álltak sorban. Fél óra múlva Pierre Dubois, az író is befutott. Gregor megállapította, semmi ízlése. Rosszul szabott tucatfarmer, szétmosott póló, ápolatlan külső. Szemüvege ízléstelenül volt semmitmondó. Mégis magabiztos, kiegyensúlyozott volt.

Kálmán megint angolnázott, az asztalon heverő mikrofont felhangosíttatta és angolul szólt a hosszú sorban állókhoz. Megköszönte az érdeklődést, hype-olta Pierre-t, a kiadót. Gregornak elege lett, sétára indult, körbe járta a hatalmas pavilont, ahol csak aznap több mint 50 ezren tobzódtak. Végül talált kávézót az egyik sarokban, kért egy dupla eszpresszót, két croissantot. Cigarettázni csak kint lehetett, így „szárazon” kortyolgatott, de öltönye zsebéből néha előkerült a laposüveg a tizenkét éves Scotch-csal.

Telefonján úgy tíz percenként jelent meg üzenet Kálmántól, hogy tele van a fasza a francia nevekkel, le kell betűztetnie mindet, már most hulla, de azóta még pár ezren lettek. Este nyolcig van nyitva, lévén szombat van, szóval jobb, ha addig elfoglalja magát, de jól esne neki, ha legalább pár órára odatelepedne. Gregor válaszolt, hogy kint cigit nyom és jön.

Füstölés közben megint eszébe jutott, mennyire elcseszte életét, hogy árnyékban teltek az évtizedek, mert gyáva volt kilépni a fényre. A kérdésre, hogy miért is, gyomorból jött a válasz. Szülei nem vették semmibe, se anyja, se apja nem tekintette komoly teljesítménynek, hogy történész lett, hogy reklámcégeknél dolgozott, újságcikkeket írt, novellákat, esszéket, beszédeket másoknak, cégeket gründolt és adott el, sem hogy tanácsot adott olyanoknak, akiknek nem volt mondanivalójuk, mégis ragyogni akartak. – Ah’m an orphan—thus ah comport masel as such. Though ah possess everythin’, ah experience it as want. Ah am, in essence, naebody—unworthy o an embrace. – motyogta maga elé és elnyomta a csikket. Fogalma sem volt, hogyan lépjen ki ebből az állapotból. Amikor leült Kálmán mellé, mindenki figyelni kezdte, vajon ő-e a kiadó vezérigazgatója. Kálmán közben körmölt, pár vonással rajzot készített, majd pár perc szünetet kért és Gregorhoz fordult:

Szeretnél többet olvasni erről?

Fizess elő (gabortallai.com), hogy elolvashasd ezt az exkluzív bejegyzést!

Előfizetés most