Mióta világ a világ, visszatérő jelenség a közösségek, kultúrák, államok, civilizációk közötti fegyveres összecsapás: a háború. Nem számít, hogy botokkal, kavicsokkal, kardokkal, lándzsákkal, egylövetű karabélyokkal, ágyukkal vagy éppen a 20., 21. századi modern harcászati technológia bevonásával zajlik a harc.

Ha elfogadjuk az amerikai antropológus, Margaret Meadnek tulajdonított már-már romantikus felfogást, az emberi civilizáció alapja az együttműködés és gondoskodás, bizonyítéka pedig az első összeforrt combcsont. Ez a combcsont szerinte a civilizáció kezdete, azaz a közösségi életé.

Erik Schäfer fáradtan tápászkodott fel íróasztala mögül, feje enyhén megfájdult és bizsergett is. Állva vette kézbe a kihűlt csésze kávét és a panoráma ablak előtt lehúzta az utolsó kortyokat. Alatta az esti Budapest látképe ragyogott giccsesen afféle karácsonyi fénykoszorúként.

Ha életről beszélünk, annak keletkezéséről, tudunk érdemes, hosszú évszázadokon át az európai civilizáció kizárólag a bibliai Teremtés-történetet tekintette mérvadónak.