Bevezetés

„Az egyetlen módja, hogy értelmesen húzzunk hasznot a változásból,

 ha teljességgel elmerülünk benne, együtt mozgunk vele,

 más szóval: csatlakozunk a tánchoz.”

Alan Watts, vallásfilozófus

A történelem változások egymásutánja, melyeket sokáig kötött időrendben tanultunk és tanulunk ma is. Pedig éppen a 20. század világhírű elméleti fizikusa, a relativitás-elmélet Nobel-díjas atyja, Albert Einstein – akire erősen hatottak a magyar matematikus, Bólyai János elméletei – állapította meg: az idő illúzió, semmi más. Vagyis a képzeletünk szüleménye, amely abban a formában, ahogy róla gondolkodtunk és gondolkodunk ma is, nem létezik. A felkavaró felismeréseknek persze nincsen vége. A modern kvantumfizika legújabb matematikai modelljei szerint ugyanis múlt, jelen és jövő egyszerre létezik, különböző állapotok. Sőt, ha kilépünk a négy dimenzió (hosszúság, szélesség, magasság + lineáris idő) ketrecéből, mindegyik, tehát a múlt, a jelen és a jövő valamilyen hatással vannak egymásra. A matematikai komplikáltsága miatt kevesek számára befogadható Page-Wootters-mechanizmusnak nevezett jelenség nyilvánosságra hozatala 1983-ban történt, amikoris két amerikai elméleti fizikus, Don Page és William Wootters egyenlettekkel bizonyították, hogy az idő nem lineáris, összefonódásokról beszélhetünk, hogy két objektum kölcsönhatásba kerül egymással, az egyikük pedig „óraként” működik. Ez egyértelműen túlmutat Einstein relativitáselméletén, bár igaz, az ulmi születésű elméleti fizikus is megsejtette elmélete és a kvantumfizika közötti ellentmondást amikor „kísérteties távolhatásról” beszélt. A fenti két, egymással kapcsolatban álló objektum közötti távolság ugyanis lényegtelen a kölcsönhatás szempontjából, mert ezek az objektumok akkor is és azonnal hatással vannak egymásra, ha fényévek választják el őket. A hagyományos relativitás-elmélet szerint azonban az egyik változása nem érhetne el azonnal a másikhoz, hiszen akkor az információ gyorsabban jutna el hozzá, mint amit az abszolútnak tekintett fénysebesség lehetővé tesz. Olyan ez, mintha egy közeli hozzátartozónk állapotváltozását akkor is abban a pillanatban éreznénk meg, amikor az bekövetkezik, függetlenül attól, hogy a galaxis másik végén tartózkodik éppen.

Szeretnél többet olvasni erről?

Fizess elő (gabortallai.com), hogy elolvashasd ezt az exkluzív bejegyzést!

Előfizetés most