II. Civilizáció

„Az egyetlen módja, hogy értelmesen húzzunk hasznot a változásból,

 ha teljességgel elmerülünk benne, együtt mozgunk vele,

 más szóval: csatlakozunk a tánchoz.”

Alan Watts, vallásfilozófus

Ha elfogadjuk az amerikai antropológus, Margaret Meadnek tulajdonított már-már romantikus felfogást, az emberi civilizáció alapja az együttműködés és gondoskodás, bizonyítéka pedig az első összeforrt combcsont. Ez a combcsont szerinte a civilizáció kezdete, azaz a közösségi életé. Valaki addig gondoskodott embertársáról, amíg az meggyógyult, holott a sebesültnek meg kellett volna halnia, hiszen mozgásképtelen volt. Ezzel máris szembe kerülünk a hagyományos felfogással, amely a civilizáció fogalmát (a szót Rotterdami Erasmus használta először ebben az értelemben 1530-ban) városokhoz, összetett társadalmi és gazdasági működésekhez köti. A törzsi vagy nomád társadalmak így kiesnek e fogalom köréből, ami lássuk be, értelmetlen. Ha séma szintjén gondolunk bele az emberi civilizáció jelenségébe, érdemes megállapítanunk: valóban az együttműködés, a gondoskodás és a természet kaotikusnak érzékelt jelenségeinek értelmezése a döntő momentum. Ilyenkor a világ jelenségeit kezelni képes, megfigyeléseken alapuló gondolati keretrendszer megalkotása történik, világmagyarázatok születnek, melyeknek az első pillanattól van spirituális, azaz az anyagi világon túlmutató jellege. Szertartások jönnek létre, miközben a közösség együtt válaszol a világ kihívásaira. Számon tartják egymást, közösen menedéket keresnek vagy építenek, hitélet születik. Az ember a káosszal szemben rendet, szervezettséget teremt, új utakat keres és talál az erőforrások gyarapítására, míg ennek hatására és a kedvező demográfiai változásokra válaszul valóban települések, városok keletkeznek. Ezen települések, városok első építménye mindig valamiféle szakrális építmény volt, nem a piactér. Az ősi monolit-körök (pl.: Stonehenge), a piramisok (Egyiptomban, a maya kultúrában), a pagodák és sztúpák, a mecsetek és zsinagógák mind vallási vagy spirituális célokat szolgáltak és szolgálnak ma is. Akik kutatják felépítésük szerkezetét, tájolásukat, minduntalan rádöbbennek, ezek az építmények mind egy-egy világmagyarázatot kívánnak adni, tájékozódási pontot kínálnak. Még a legősibb szakrális építményekről is kiderült, alkotóik kísérletet tettek a világegyetem, benne a csillagok járásának, az évszakok váltakozásának, az égtájak felmérésének vagy éppen a kozmikus események magyarázatára, értelmezésére. Teremtő erővel felruházott magasabb istenségek előtti alázatot, hódolatot és ugyanakkor a természet előtti tiszteletet fejeznek ki. Tömören annyit mondhatunk, a civilizáció új foka születik ebben a pillanatban.

Szeretnél többet olvasni erről?

Fizess elő (gabortallai.com), hogy elolvashasd ezt az exkluzív bejegyzést!

Előfizetés most