II. Civilizáció
Frissítve: febr. 1.
Ha elfogadjuk az amerikai antropológusnak, Margaret Meadnek tulajdonított már-már romantikus felfogást: az emberi civilizáció alapja az együttműködés és gondoskodás, bizonyítéka pedig az első összeforrt combcsont. Ez a combcsont szerinte a civilizáció kezdete, azaz a közösségi életé. Valaki addig gondoskodott embertársáról, amíg az meggyógyult, holott a sebesültnek meg kellett volna halnia, hiszen mozgásképtelen volt, könnyű préda bármely ragadozónak. Ezzel máris szembekerülünk a hagyományos felfogással, amely a civilizáció fogalmát (a szót Rotterdami Erasmus használta először 1530-ban ebben az értelemben) városokhoz, összetett társadalmi és gazdasági működésekhez köti. A törzsi vagy nomád társadalmak eszerint ki is esnének e fogalom köréből, ami lássuk be, értelmetlen. Ha sémák szintjén gondolkodunk az emberi civilizációról, érdemes megállapítanunk: valóban az együttműködés, a gondoskodás és a természet kaotikusnak érzékelt jelenségeinek értelmezése a döntő momentum. Ilyenkor a világ jelenségeit „kezelni” képes, megfigyeléseken alapuló gondolati keretrendszer megalkotása történik, azaz világmagyarázatok születnek, melyeknek az első pillanattól spirituális, azaz az anyagi világon túlmutató jellege volt és van. Szertartások jöttek létre, miközben a közösség együtt válaszolt és válaszol ma is a világ kihívásaira. Az emberek számon tartják egymást, közösen menedéket keresnek vagy építenek, hitélet születik. A Homo sapiens a káosszal szemben rendet, szervezettséget teremt, új utakat keres és talál az erőforrások gyarapítására, míg ennek hatására és a kedvező demográfiai változásokra válaszul valóban települések, városok keletkeznek. Ezen települések, városok első építménye mindig valamiféle szakrális építmény volt, nem a piactér. Az ősi monolitkörök (pl.: Stonehenge), a piramisok (Egyiptomban, a maya kultúrában), a pagodák és sztúpák, a mecsetek és zsinagógák mind vallási vagy spirituális célokat szolgáltak és szolgálnak ma is. Akik kutatják felépítésük szerkezetét, tájolásukat, szimbólumrendszerüket, minduntalan rádöbbennek, ezek az építmények mind világmagyarázatot kívánnak adni, tájékozódási pontot kínálnak. Még a legősibb szakrális építményekről is kiderült, alkotóik kísérletet tettek a világegyetem, benne a csillagok járásának, az évszakok váltakozásának, az égtájak felmérésének vagy éppen a kozmikus események magyarázatára, értelmezésére. Teremtő erővel felruházott magasabb istenségek előtti alázatot, hódolatot, egyúttal a természet előtti tiszteletet fejeznek ki. Tömören annyit mondhatunk, a civilizáció új foka születik meg ebben a pillanatban.
Szeretnél többet olvasni erről?
Fizess elő (gabortallai.com), hogy elolvashasd ezt az exkluzív bejegyzést!
