Barátom, a viziűnő

Haszontalan, mamlasz állat. Lassan mozog, és szigorúan etetni kell, különben éhen veszik. Egyetlen hangot hallat, kifejezéstelen, bamba tekintettel „AMMM…”-ot mond, a végét gyomorban rezgő mély basszussal nyújtja.  „AMMM…”. Este még szájával körbeszimatolt, mert orr hiányában szájával szaglászik, furcsa puszilkodó bökdöséssel vesz mintát, nedves ajkai módszeresen végigbökdösték a homlokomat és a szemem alatti finom bőrt. Semmirevaló jószág, alig szaporítható, példányai olyan ritkák, hogy a legtöbben sosem halottak felőle. Tudományos megfigyelések sincsenek, vagy ha mégis, senki sem ad hitelt nekik. Hiába is keresnétek róla följegyzést. Én is csak nektek mesélek róla, akik ismertek és tudjátok, mennyire kimért és komoly vagyok. Ha idegennek mondanám, nem is figyelne, üres fantáziajátéknak tekintené, netalán mesének. Most, hogy tegnap óta nincsen, hogy elment, gyorsan lejegyzek róla mindent, ami eszembe jut. Félek, álom volt csupán, ami persze nem igaz, mert itt volt velünk, még mindig érzem puha, szaglászó száját a szemem alatt. A hűtőben négy kiló répa, megannyi zöldségféle, csokoládé és pudingféleségek bizonyítják, minden szó igaz, amit leírok.

*

Szeretnél többet olvasni erről?

Fizess elő (gabortallai.com), hogy elolvashasd ezt az exkluzív bejegyzést!

Előfizetés most