Egy kongresszus anatómiája

Holisztikus kísérlet – Második rész

„A gyász az ára, amit a szeretetért fizetünk.”

II. Erzsébet királynő

„Tekints katonáidra úgy, mint fiaidra, és követni

fognak a legmélyebb völgyekbe is, tekints rájuk úgy, mint szeretett

 gyermekeidre, és melletted maradnak még a halálban is.”

Szun-ce

Néhai mestereim egyike tanított, hogy a saját beszédhelyzet tisztázása minden őszinte dialógus kezdete. Bár előző elemzésemben már tettem erre lépést, annyival most kiegészítem: 2022 őszétől ez év júniusáig lehettem a Fidesz pártalapítványának vezető tanácsadója. A nemzeti, polgári és keresztény politikai közösséget, mint korábban már rögzítettem, 1989 óta támogatom, mikoris tizenkilencéves voltam. Könnyed számítással tehát megállapítható, bőven ötven felett járok. Ennek majd lesz szerepe. Mostani gondolatkísérletem (ez lenne az esszé műfajmeghatározása) szándékom szerint rövidebb lesz. Az előzőben annyit érintettem, amennyi érdekelt. Most is így teszek.

Bevezető

A Fidesz-KDNP tizenhat éven át kormányzó erőinek veresége mély sebet ejtett a tagságon, a követőkön és a szimpatizánsokon. Rajtam is. Gyászidőszak vette kezdetét, amelynek természete olyan, mint a gravitáció vagy vákuumban a fény sebessége (kozmikus állandók), nem változtatható meg, bármennyire is próbálja bárki emberfia. Tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Ez van. És jól van ez így. Aki elfogadja az emberi psziché működését, nem ágál ez ellen. Koromnál fogva sokszor volt részem gyászban, ezért mint „veterán katona”, belenyugodtam, az utat be kell járni, nincsen mese. A politikában a vereség – mint minden kudarc – energetikai szempontból is ősi mintákat hordoz. Ahogy Orbán Viktor helyesen fogalmazott évekkel ezelőtt: „A politika erőforrása nem a pénz, a tőke, hanem a szavazat.” A szavazat pedig, teszem hozzá, „energia”. Ez az „energia” tölti fel a nyertest, ad erőt, kitartást, fokozza kreativitását. Ha figyelembe vesszük ezt a szempontot, semmi különös sincs abban, hogy a vereség után egyfajta „energia”-, vagyis erőhiány lesz úrrá a legyőzött félen. A történelem számos példával szolgál, gondoljunk csak a 20. század ikonikus fényképeire, a vereség után erőtlenül cammogó katonák kilométeres soraira, a választásokon alulmaradt politikusok keserűen lebiggyedt szájára, míg a győztesek mindenkor erőtől duzzadva menetelnek, teli szájjal mosolyognak függetlenül attól, mennyi szenvedést, veszteséget éltek meg, mennyi pofont gyűjtöttek be annak előtte. Közhely. Bocsánatot is kérek érte, de mintha sokan elfelejtették volna mindezt, így arcukra maszk került, mintha érzéseik nem lennének legitimek, ezért azokat el kell takarni. Helyette sokan, akik már kapiskálják a lét természetét, azzal szembesültünk, „újabb és újabb erőfeszítésre van szükség” a tagoktól, a követőktől, ami par excellence lehetetlen, legalábbis egy darabig, míg a gyászfolyamat le nem zárul.

A győztes kárörömét – amiről előző írásomban már szót ejtettem – ilyenkor illendő távoltartanunk magunktól, amennyire ez csak lehetséges, és helyette elfogadni: idő kell, míg talpra állunk. A 21. század meghatározó és minden ízében mesterséges pszichés attitűdje és vele az ego mindenkor szenvedést okozó túlburjánzása azonban igyekszik átsiklani ezen a józan paraszti ésszel könnyen belátható törvényszerűségen.

Vannak egyéb szempontok is, amilyen a felelősség kérdése, a döntések mögött állók önreflexiós képessége, de erről most nincsen kedvem szót ejteni. Egyszemélyi felelősség csak ott van, ahol minden döntés egy személyhez köthető. A demokráciában azonban ennek másképpen illendő működnie. Még ha a végén egy személy mondja is ki az „áment”, előtte sokan érveltek, adtak tanácsot, készítettek felmérést, közvéleménykutatást, háttéranyagot, terelték az eseményeket. De ez sem izgat most. Sok információnak nem vagyok birtokában, így elemző kísérletem kísérlet marad. Se több, se kevesebb. Ez a szabadság, amire oly sokan vágytunk, akik megéltük a diktatúrát. Akiket egykor még megmotoztak, megfigyeltek, ha úgy látták jónak, vertek is. Nos, hát élek a kivívott szabadsággal, ahogy a következményeivel is.

I.

Szeretnél többet olvasni erről?

Fizess elő (gabortallai.com), hogy elolvashasd ezt az exkluzív bejegyzést!

Előfizetés most