III. Háború

Mióta világ a világ, visszatérő jelenség a közösségek, kultúrák, államok, civilizációk közötti fegyveres összecsapás: a háború. Nem számít, hogy botokkal, kavicsokkal, kardokkal, lándzsákkal, egylövetű karabélyokkal, ágyukkal vagy éppen a 20., 21. századi modern harcászati technológia bevonásával zajlik a harc. Mára drónok jelentek meg az égen, programozott gyilkoló- és felderítőgépek, de a vegyi- és biológiai fegyverek, a tankok, gránátok, rakéták, repülőkről aláhulló robbanószerkezetek, a precíziós kézifegyverek, ahogy a „közvélemény”, a közösség véleményének manipulációjára tett legmodernebb erőfeszítések sem változtattak érdemben a háború természetén. Aki úgy hitte, a 21. századra pusztán számítógépes játék lesz a háború, ahol néhány joystick-kel rendezik el a vitás ügyeket, tévedett. A végén ma is háztól házig szaladó katonák gyilkolják egymást lőfegyverrel, késsel vagy puszta kézzel (lásd pl. a 2022-ben kirobbant orosz-ukrán háborút).

Carl von Clausewitz, porosz tábornok híres tézise, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. Mint jelenség a háború már ott szerepel a legtöbb szent szövegben, a Bibliában, a Koránban, a Bhagavad-gítá-ban. Bár csupán durva, akadémiai művek által nem validált becslések, inkább számítási modellek állnak rendelkezésre, az írott történelem során legalább 3000-3500^[1] tartósabb fegyveres összecsapást (a háború definíciójában sincs egységes álláspont) és mintegy 40-60 ezer csatát^[2] vívtak meg egymással külső-belső hatalmak. Mielőtt azt hinnénk, e téren az ókor vezet, érdemes leszögeznünk: a középkor a maga kb. ezer és a jelenünkig tartó modernkor a szintén kb. ezer fegyveres konfliktusával vezeti a rangsort.

Az elesettek száma esetében az írott történelem kezdeteitől és a vékony összegző forrásvidék figyelembevételével is legalább 300 millió, a fegyveres konfliktusok közvetlen következményeibe (éhínség, járvány, kényszermigráció) belehaltakkal együtt további 100-200 millió áldozattal érdemes kalkulálnunk. A legjobban dokumentált 20. és 21. század pedig paradox módon annyi mesterségesen előidézett sötét foltot hagy, hogy ezek a fejbekólintó adatok sem jelentenek tényszerű kapaszkodót (lásd kommunizmus áldozatainak 100 milliós nagyságrendje). Ezek a számok – nem árt ezt újra és újra hangsúlyozni – becsléseken, modelleken alapulnak, máig nem létezik akadémiai forrás, amely pontosabb adatokkal szolgálna. A fentiek mégis kézzel foghatóvá teszik, hogy a „háború” a „mindennapok” része volt, miközben dokumentálására sok esetben vagy kísérlet sem történt, vagy a források megsemmisültek. Lewis Fry Richardson klasszikus műve (Statistics of Deadly Quarrels, 1949) a kvantitatív elemzés eszközével igyekszik választ adni a halálos összetűzések mértékére, de bármennyire furcsa, Richardson is kerüli, hogy bármiféle konkrét vagy akár hozzávetőleges értékkel szolgáljon.

Szeretnél többet olvasni erről?

Fizess elő (gabortallai.com), hogy elolvashasd ezt az exkluzív bejegyzést!

Előfizetés most